II. számú szakdolgozat tématerv

Íme a második, Müllner Andráshoz. Sokkal rövidebb, ez jelzi, hogy még nem nagyon foglalkoztam a témával, pedig eléggé érdekel! Virtualitás, VR, filmek, utópia, scifi - nekem való :)

Virtuális valóság-filmek és elődjeik: a virtualitás-skála

Dolgozatomban azt szeretném megvizsgálni, hogyan jelenik meg a virtuális valóság az ezzel a témával foglalkozó filmekben, hogyan reagál egy olyan művészeti ág a technikai újításokra és társadalmi változásokra, amely a legközelebb jut a látszat valóságként való feltüntetéséhez. Történetileg és típusok szerint, egy ún. virtualitás-skálán fogom elhelyezni őket, ugyanakkor keresem a mindegyikre vagy egy bizonyos időszak filmjeire általánosan jellemző tulajdonságokat.

Először definiálom a virtuális valóság fogalmát, majd ismertetem azokat a paramétereket, amelyek alapján egy filmet VR-filmnek (virtual reality film) tekinthetünk.

Az első nagyobb részben történetüket fogom végigkövetni, azt vizsgálva, hogyan reagáltak a technikai újításokra és azok társadalmi vetületeire.

Ezután a virtuális valóság korábbi formáival – álom, mesék stb. – kapcsolatos kutatási eredményeket fogom ismertetni, természetesen csak a virtuális-reális kapcsolata, feszültsége szempontjából. A filmeket elhelyezem azon a skálán[1], mely a virtuális valóság összes típusát felsorakoztatja „attól függően, hogy milyen mértékben adja át a helyét a természe­tes környezet a mesterségesen generáltnak”[2]. (Pl: A Mátrix című film ennek a skálának a végpontján áll, mivel az abban ábrázolt virtuális valóság nem különböztethető meg a realitástól.[3])

Következtetésként azt szeretném kimutatni, hogy a vizsgált filmek hogyan reprezentálják a virtualitás egyre nagyobb terjedését: utópisztikusan vagy disztópikusan, pozitívan (gondoljunk csak az Avatarra, ahol egy mozgássérült férfi kap új testet) vagy negatívan, kivédhetően vagy elkerülhetetlenül, valamint a virtualitás tökéletességének, vagyis a virtualitás-skálának milyen szintjén. Ennél az osztályozásnál természetesen a közönség recepcióját is figyelembe fogom venni, hiszen a film - populáris voltának köszönhetően - még inkább állandóan változó jelentésű kulturális termék, és nem elzárt esztétikai tárgy.

---

[1] Vö. Magyar Virtuális Enciklopédia: Virtuális valóság szócikk. http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/inf/virtualis_valosag.htm (hálózati közlés, letöltés időpontja: 2011. 05. 09.)

[2] Uo.

[3] Vö. Uo.

I. számú szakdolgozat tématerv

Kommunikáció BA-s szakdolgozat tématerv György Péterhez, az ELTE-nek.
Határidő holnap 14:00, addig még egyet össze kell hoznom, várhatóan újmédia/virtuális valóság témakörben :) Utána ők választanak: nem is tudom... György Péter vagy Müllner András? :) Jó lenne.

A rasszizmusellenes, üzleti célú reklámkampányok sajátosságai

 

Dolgozatomban rasszizmusellenes, üzleti célú reklámkampányok esztétikáját, értelmezési lehetőségeit, recepcióját és problematikáját szeretném vizsgálni, ha szükséges, valamilyen időszakra vagy területre leszűkítve.

A bevezetőben röviden ismertetem a reklám és a sztereotípia működési mechanizmusát, majd felvázolom annak a problematikáját, hogy bár a politikai szerepet vállaló, üzleti célú reklámnak pozitív társadalmi hatásai lehetnek, egy cég logója alatt az elkötelezettség hitelessége kérdésessé válik.

Ezután közös sajátosságokat keresve elemzem a kiválasztott reklámkampányok esztétikáját, megpróbálom feltárni jelentésrétegeiket, ismertetem recepciójukat és sikerességüket.

Paradigmaként Oliviero Toscani és a Benetton rasszizmusellenes reklámplakátjai szolgálnak, melyeket egy korábbi dolgozatomban elemeztem. Ezek három szinten értelmezhetőek: mint a rasszizmus kritikája, mint a reklám addigi módszerének kritikája, és mint a reklám műfajára irányuló önkritika.

Vizuálisan Toscani fotói a rasszizmusellenes, egyenlőséget hirdető felszín alatt – vagy azzal párhuzamosan - a többi reklámhoz hasonlóan sztereotípiákat jelenítenek meg; tudatalatti előítéleteket tudatosítva szégyenérzetet keltenek[1], s így válnak azok kritikájává. A képi retorika az ismétlés és a hasonlóság-különbség feszültségére, a fajokkal kapcsolatos félelmek, valamint a fajok közötti keveredés tabujának megjelenítésére épül.

A rasszizmus kritikája mellett Toscani felhívja arra a figyelmet, hogy a képek és az ipar manipulálnak minket[2], és üzenetüket nem szabad feltétel nélkül elhinni. A reklám műfajának kritikáját is megfogalmazza, és fotóin meg is jeleníti a cég szlogenje: United Colors of Benetton és a képi retorika ellentétén keresztül. Ugyanakkor nem küzd a célszerűség és a manipuláció ellen: felismeri az eszmeiség hatóerejét és rájön, hogyan lehet „tudatosítani egy védjegyet”[3]: újdonsággal, eszmékkel és botránnyal. Ez a reklám tökélyre fejlesztése, ugyanakkor a reklám – tudatos vagy tudattalan – cinikus és posztmodern önkritikája.

Ez alapján a paradigma alapján fogom a kiválasztott rasszizmusellenes reklámkampányokat elemezni. Azt szeretném kideríteni, vajon mind a három kritikai pozíció megtalálható-e bennük - az előítélettel, a reklám hagyományos módszerével és a reklámmal mint műfajjal szembeni – és amennyiben igen, hogyan nyilvánulnak meg esztétikailag: saját elemzésem és egy előre definiált közönség recepciója szerint.

Végül ismertetem azokat a sajátosságokat – ha lesznek ilyenek -, melyek a kiválasztott rasszizmusellenes for-profit reklámkampányokra általánosan jellemzőek, és megpróbálom ezeknek okát és összefüggéseit kimutatni.

---

[1] Vö. György Péter: „A Benetton-kampány: Reguláció és destrukció”. In: Művészet és média találkozása a boncasztalon. Budapest, Kulturtrade Kiadó Kft., 1995. 132-148. o. A hivatkozás a 140. oldalra vonatkozik.

[2] Vö. Oliviero Toscani: Reklám, te mosolygó hulla. Budapest, Park Kiadó, 1999. (Eredeti: La Pub est une charogne qui nous sourit. Paris, Éditions Hoëbeke, 1995.) 81. o.

[3] Im. 21. o.